Megérkeztünk !

nem áll még a fülem, de így is szép vagyok, ugye???

anya és kisfia

jaj de nagyon finom

Tegnap este elindultunk fel Debrecenbe az én kis babámért. Teljesen be voltunk zsongva, alig vártuk, hogy odaérjünk. Megérkeztünk és megláttam. Annyira pici volt és pöttöm, alig mertem hozzáérni, nehogy valami kárt tegyek benne. Törcsibe tekertem és felkaptam az ölembe és elindultunk haza és megbeszéltük, hogy Artúr lesz a neve. Szerencsére nagyon gyorsan hazaértünk. Itthon megmutattam neki a kiságyát, a kis bociját és kislabdáját. Kezdésként egy kisebb műtétet hajtottunk végre rajta, mert a foga beleragadt a labdába, de szerencsére kitudtuk belőle húzni a kis fogacskáját( mondjuk nagyon féltem, nehogy kijöjjön a labdával együtt a pici foga is ). Adtunk neki inni-enni,de épp, hogy egy pici falatot evett és picit ivott. Kaptunk egy kis tócsát cserébe, de megmutattuk neki, hogy annak hol is a helye. Utána nagyon okosan a papírra pisilt ( próbálom elhitetni magammal, hogy nem csak véletlen volt ) Ezután felfedezte a bociban rejlő örömöket. Csócsálta, rágta és cibálta. Örültem neki, hogy egyből ilyen kis bátor volt és nem szégyenlősködött. Büszke voltam rá! Ezután elaludt, mi még virrasztottunk mellette 1-2 órát, majd hajnali fél1 körül mi is elaludtunk, annak reményében, hogy nyugis éjszakánk lesz. 3 órakor kis nyűszékelésre ébredtünk fel, megnéztük, és a kis okosom azt jelezte, hogy WC-znie kell. Büszkék voltunk rá, mert ezt is a papírra végezte. Ezután visszaaludtunk mind3an , éjszaka folyamán egy két sírással. Reggel fél7kor Norbi egy hatalmas Artúr puszival ébresztett. Nagyon jó volt az első éjszakánk Artival, örülök, hogy nem félénk, és egyből felfedezte a terepet :) .