Annyira nem volt borzalmas mint amire számítottam. Artit fél12re kifárasztottuk sok-sok játékkal annak reményében, hogy így nem kel fel óránként. Szerencsére nem is kelt. Az első sírásokat fél4 körül hallhattuk, amint őnagysága Gombóc Artúr a számára elkülönített helyről akart kiszabadulni. Hát sikerült is neki. Nagy nehezen elbarikádoztam, de a kismalac rájött, hogy ha a fejével tolja, könnyebben kijut. Végül sikerült megoldani, hogy a helyén maradjon és 20 perc sírás után el is aludt végre. Következő sírás fél6kor volt, majd tesóm negyed8kor megetette és játszott vele. Fél10kor már a sírására keltem fel.
De új módszert eszeltem ki. Nem fogok semmiféle barikádot építeni, csak szimplán az ágyát kint hagyom, hátha így picit nyugodtabb lesz. Most például a folyosón alszik a kiságyában. Persze ezt is úgy sikerült elérnem, hogy elaludt a kövön, én meg utána bepakoltak a kiságyába. :)
Holnap jön a beszámoló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése